Velence. Nem sokat változott, mióta utoljára itt bolyongtam, akkor is kicsit részegen. Minek változzon? Remek hely. Sokat nem láttam a városból, mert a napi 6-8 óra Tiziano jobban lemerített, mint bármelyik – akár a legjobb – kurtizán. Pénteken is, szombaton is elájultam már nyolc óra felé. Maximum kilenckor. Mégiscsak Velence! Előtte-utána meg? Hát, megnéztem a kedvenc Tizianóimat. Mivel a rohadtbaromállatok a fele képet sem cígelték át Bécsből. A Vénusz a tükör előtt különösen hiányzott, meg Rubens Vénusának a segge. Maradt a Ca’ D’ Oro Vénusza. Szintén a tükör előtt. Szintén Tizianótól. Azt hittem gyöngébb. Hogy előkészület. Pedig. Simán csak mestermű.
Hát… Két órán át jó volt. Nagyon. Meg ma. Ma is nagyon. Nem a Ca’ D’ Oroban, az zárva volt. Hétfő… De nem egészen volt zárva. Egy baromarcút ott ültetnek, hogy az ember bemenjen, és tőle tudja meg, hogy zárva. Ma az volt nagyon jó, hogy a San Roccoban észrevettem, hogy az ott levő Angyali üdvözleten (szintén Tiziano) az angyal ugyanabban a pozitúrában tartja a lábait, mint Vénusz. Gyönyörű. Mármint az angyal, és persze Vénusz is, bár ezt eddig is tudtam. Nemcsak angyalosan, szajhásan is, de erről később.
Meg arról is később, hogy nem a baromarcú a legbarmabb arcú, hanem a műveszttörténészek, de azokon belül is van fokozat. Egyformán rikácsolnak, ebben nincs különbség. Kurva hangosan, és valami egészen penetránsan személytelen/embertelen hangon, de erről is, és az okáról is később. A különbség abban van, hogy a legbarmabbak háttal a képnek rikácsolnak. Riszálják magukat a hallgatóiknak. Nem úgy, mint Vénusz. Nem is úgy, mint egy kurtizán. Mint egy nagyon rossz feleség, akinek még nem jött meg, de már görcsöl, és közben mondja. Mindazt, amiről azt hiszi, hogy a szívét nyomja. Valójában a fejében kavarog csak.
Ja, meg volt két kocka néni. A testük kockáján is egy-egy kockafejjel. A második oroszuk rikácsolt a mobiljába. Vérpiros blézerben. Ja, volt rajta nadrág is. Fekete. Ahogy illik. Meg edzőcipő. Igen, kitalálták, fehér. Az ilyesmi mindig elragad.
Miért van az, hogy a turista mindig nemzetének hitványságait mutatja. Talán én is? Egy részeg magyar barom dülöngél a képtárakban?
No meg a transz és az árak, de erről is inkább csak holnap. Ha értelmeztem már mindezt, amiről a teraszon álmodom azóta. Meg dolgom is van, mert nem abból élek, hogy Velencében nézelődöm. Talán még ma este, ha nem leszek nagyon fáradt és szerelmes.
A Ca’ D’ Oro Velencében – Franchetti Galéria
Utazás: Velence képtárai, kult > művészet > festészet, olasz festők: tiziano, vénusz, Ca’ D’ Oro galéria, nagyvilág – Egy festmény terei. Távolodás: Titian: Piéta
Google helyezés javítás - weboldal keresőoptimalizálás - pr-cikkek![terasz budapest]()
honlap optimalizálás és keresőmarketing a Budapest Teraszon - google seo - pr linképítés | eredeti pr cikk elhelyezés - tiszta forrás | weblap seo - google első hely
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: