Róma és a barbárok

Vizigót korona

A Pazzo Grassiban éppen egy nagyszerű kiállítás van: Róma és a barbárok. Három emeleten át (ahogy Grassiban lehet és szokás) most épp a Római birodalmat ostromló, majd elsöprő barbárok tárgyi emlékeinek legjavát rendezték kiállítássá, és mellé a lehető legdiszkrétebb formában, a birodalom kortárs emlékei közül néhány visszafogott darab. Amelyek közül kiemelkedik egy vizigót korona.

Mintha az európai civilizáció szentélyében korzózó katonafeleségek közül az egyik a büszkén viselt hálóinge mellé, pontosabban fölé egy csillárt is a fejére tett volna. Ja, van trónszék is, rekonstrukció… Csatok, és mint már írtam, a többi, egy kivétellel zsebpiszok méretű. A kivétel egy hun vasból készült szakrális edény. Leginkább egy hordozható tábori küblire hasonlít.

Olyasmi járt épp a fejemben, hogy kezdem érteni a hatalom természetrajzát: amíg győznek, innen a sikermániájuk. Azonban gondolatmenetemnek nem jutottam a végére sem, mert a kiállítás végéhez ért. Illetve én értem a végére. Egy tablóhoz, amin egyrészt a kijárat felirat (Uscita) volt olvasható, másrészt a mi szentkoronánk látható. A történet, a barbárok térnyerésének végpontja. Kissé sommás. És a kiállítás szervezői valószínűleg nem egészen arra gondoltak, amire én, de a vaktyúk is…

Elgondolkoztam, mi a művészi mélység. Például a festői mélységről beszélve az elemzők általában csak szerencsésebb esetekben egy-egy képre, vagy festőre vonatkozó fantáziáikat rendezik több-kevesebb sikerrel. Olykor pedig képtől, festőtől is elvonatkoztatva szárnyaló fantáziáikat valóságosnak vélik, és ezzel a névvel illetik.

A későbbiekben – a festészetre korlátozva -, úgy is mint autodidakta művészetpszichológus,  ennek a festői mélységnek igyekszem a technikai alapját leírni, de legalább is jelezni, és három példával illusztrálni. Majd pedig ennek a technikának a megvalósulását értelmezem. Ezek az értelmezések ugyan az én fantáziám megnyilvánulásai (azok lesznek leírva is), azonban azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy (épp leírásukkal, és némi utánjárással) ellenőrizhetőek. Kérem is, hogy őrizzétek ellen. És meg. A hidegvéreteket.

Tankönyvi kötelező, hogy a IV. században felgyorsuló népvándorlás fő oka a hunok előretörésében keresendő: megérkezésük és támadásaik tolták előre az útjukba kerülő népeket. A germánok különböző törzsei a Nyugat-római Birodalomnak okoztak komoly nehézségeket. A rómaiakban élt az a hit, hogy a rájuk nézve komoly katonai veszélyt jelentő germánokat asszimilálni, romanizálni tudják. Befogadják őket, ezzel kultúrájukat római mintára átalakítják, katonai erejüket pedig a birodalom védelmére használják fel. E cél érdekében mind keleten, mind nyugaton szövetséget kötöttek több germán néppel. Ám a két eltérő kultúra találkozása nem kevés konfliktussal járt, ezért kezdetben valamiféle mesterséges dualista berendezkedést hoztak létre. Azokon a területeken, ahol a germánok letelepedtek, kétféle jogrend volt érvényben, külön tisztviselők irányítottak a mindennapi életet. Sok helyen a házasságot is tiltották a germánok és a rómaiak között. Megosztották a terheket: a germánok adómentességet kaptak, ennek fejében viszont katonai szolgálattal tartoztak – a rómaiak nem katonáskodtak, viszont ők adóztak. A latin nyelv és a római jogrend vált uralkodóvá. Az, hogy a mai francia és olasz határtól délre eső területekre települő germánok teljesen asszimilálódtak, romanizálódtak, valószínűleg a lélekszámbeli különbségekkel magyarázható. A ma már neolatin nyelveket beszélő népek ősei közé tartozó germánok jóval kevesebben voltak, mint a helyi római lakosság.

Google helyezés javítás - weboldal keresőoptimalizálás - pr-cikkek

honlap optimalizálás és keresőmarketing a Budapest Teraszon - google seo - pr linképítés | eredeti pr cikk elhelyezés - tiszta forrás | weblap seo - google első hely