Kazinczy és az angolkertek

Az angolkertben a néző nem passzív befogadó

Kazinczy Ferenc. Simó Ferenc festménye, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum

Kazinczy Ferenc (1732-1784), a magyar felvilágosodás korának nagy írója, irodalomszervezője, a nyelvújítás vezéralakja rajongott az angolkertekért, melyek a kor megváltozott szépségeszményét és természetszemléletét tükrözték. A felvilágosodás szabadságeszményének nem feleltek meg többé a hierarchikus, merev, geometrikus formák, melyek a kertépítészetet a korábbi századokban jellemezték. Az angolkert vagy más néven tájképi kert a természetességet sugalló kompozícióval a romantika esztétikai elveit közvetítette.

Az új ízlés szerint épülő kertek a 18. század végén kezdtek megjelenni Magyarországon, de a korai angolkertek még csak egyes jegyeikben hordozták a szentimentális-romantikus esztétikai szemlélet jellegzetességeit, s jellemzően átmeneti típusúaknak számítottak.

A szemlélő újrapozícionálása az angolkertben

Az angolkert a barokk-klasszicista franciakert szimmetrikus elrendezésével szemben természetes hatásra törekvő és aszimmetrikus geometriájú. Míg a franciakertben a formára nyírt lombok, a szökőkutak és a mitológiai jeleneteket ábrázoló szobrok voltaképp egy vizuális allegória szemlélőjévé, értelmezőjévé teszik a látogatót, az angolkert érzékekre ható, jelentéshordozó részletei elsősorban elmélkedői pozíciót kínálnak fel a szemlélőnek. A barokk kert szimbolikus topográfiája, allegorikussága mintegy az építtető személyes történetének mellékszereplőjévé avatja a nézőt, míg a tájképi kert érzéki hatáselemei nem hívnak elő efféle képzeteket. Az angolkertben a néző nem passzív befogadó többé, a táj szemlélője főszereplővé, értelmezővé lép elő, s így a látvány a metaforikus önszemlélet eszköze is lehet számára. Hermann Zoltán irodalomtörténész szerint alapvetően a szemlélő megváltozott értelmezői pozíciójában rejlik az angolkertek újdonsága.

Kazinczy az angolkertben

Kazinczy már kora ifjúságában fogékony volt a természeti élményekre, önéletírásában megemlékezik róla, hogy késmárki tanulóévei során lenyűgözőnek találta a szepességi tájat és a Magas-Tátra szépségét. Vonzalma az angolkertek iránt az 1780-as évek derekán bontakozhatott ki, valószínűleg bécsi tartózkodása során, amikor alkalma nyílt több császári és főúri kert megtekintésére.

A bécsi kertek javarésze a geometrikus elrendezésű klasszikus francia (barokk) kert jellegzetességeit hordozza ekkortájt, ám az 1770-1780 körül kialakított újabb kertekben már feltűnnek az új stílus jegyei. Meglehet, hogy Kazinczy bécsi szabadkőműves kapcsolatai is közrejátszottak abban, hogy a kertek iránti érdeklődése szenvedéllyé fokozódott, az új kertek főúri tulajdonosai között ugyanis nagy számban voltak szabadkőművesek is. Önéletrajzi írásaiban többször megemlékezik Lodron gróf neuhausi kertjéről mint az eszményi kert példájáról. A kertet nem éppen szokványos körülmények között fedezte fel. Társaival együtt a kufsteini fogságból egy másik, általuk akkor még nem ismert börtön felé tartottak, amikor megpillantották a kertet. Kazinczy rávette a többieket, hogy lépjenek be a nyitva felejtett kapun. A látvány keltette lelkesedését fokozta, hogy a kertésztől megtudta: a gróf rendszeresen tart szabadkőműves összejöveteleket ezen a helyszínen, sőt kimondottan erre a célra építtette a kertet.

A magyarországi korai tájképi kertek közül néhánnyal 1795-ben, a kufsteini fogság felé vezető úton ismerkedett meg. Ellátogatott gróf Esterházy Károly kertjébe Ácson, valamint Zichy Károly oroszvári kertjét és a Pálffy-kastély kertjét is megtekintette. Leveleiben és naplójában megörökítette azt az élményt, melyet a tatai Esterházy-kert látványa jelentett számára. Odaérkezése előtt attól tartott, a kert nem felel majd meg az ízlésének, mivel korábban hozzá nem értő személyek dicsérték. Ezenkívül feltételezte, hogy a kertben „bábjátékokat”, általa nem sokra tartott kerti építményeket, szobrokat talál. Ehhez képest kellemesen csalódott, s a korai magyarországi angolkertek közül a tatait tartotta a legjobban sikerültnek.

A tatai angolkert pálmaháza napjainkban. Télen fűthető

Az Orczy László által a 18. század végén építtetett új stílusú kert viszont nem nyerte el a tetszését: Nem leltem benne annyit, mint vártam, írja naplójában. Idővel azonban változott a véleménye, legalábbis erre következtethetünk abból a gesztusból, hogy Bácsmegyeynek öszve-szedett levelei (1789) című regényének 1814-es átdolgozott változatában megjelenik az Orczy-kert mint az elmélkedés kitüntetett színhelye (az első kiadásban még csak általánosságban esik szó a kertekről). 27 évvel a kertben tett első látogatása után pedig azt írja: A’ kert nagy stílusban épült, de azt akkor én még nem tudám kilátni.

S miközben fáradhatatlanul tanulmányozta a magyar és osztrák angolkerteket, Kazinczy széphalmi birtokán is kertépítésbe fogott. Letartóztatása, majd fogsága miatt azonban a megvalósítás megtorpant. Börtönévei alatt folytatta a tervezést, és leveleiben arra kérte családtagjait, gondozzák a kertet, illetve szerezzenek be új növényeket. Szabadulása után azonban nem kapott újabb lendületet a kert építése, s Kazinczy félbemaradt angolkertje az író utolsó éveiben is javarészt virágokból állt.

Az angolkert Kazinczyban

Kazinczy kétségkívül rajongott az angolkertekért, meggyőzhetetelen passziónak nevezte szenvedélyét, ugyanakkor kritikusan szemlélte a megvalósult kerteket. Az 1800-as évek elejétől már valódi szakértőként értekezett a témában. Kertművészeti elveit Csáky Emánuel gróf hotkóci kertjének bemutatása kapcsán fejtette ki a Hazai Tudósítások hasábjain 1806-ban. Írásával útmutatást kíván nyújtani a hazai angolkert-építtetőknek, s Hotkócot követendő példaként említi. A”theoria” fő elve a természetesség mint az ánglus kert egyik legfőbb jellegzetessége és követelménye. Fontos, hogy a kert igazodjék a helyi környezeti sajátosságokhoz. A tágasság, a nagy terület nem feltétele a kertépítésnek, a precíz tervezés, a bölcs kalkulus viszont elengedhetetlen. A növények megfelelő elrendezése, az ültetés rendje is meghatározó, az öncélú, felesleges elemeket pedig kerülni kell.

A hotkóci Csáky kastély napjainkban, a park felől nézve

Mint arra Mohay Borbála irodalomtörténész rámutatott, Kazinczy kertművészeti elvei nem mentesek az ellentmondásoktól: egy helyütt amellett érvel, hogy az angolkertnek nem kell feltétlenül nagy területűnek lenni, másutt a tágasság, grandiózusság mellett teszi le a voksát. Ugyanígy a telepített növényekkel kapcsolatban is mutatkozik némi ambivalencia a nézeteiben: szereti az egzotikus fákat, virágokat, levelezik is a beszerzésükről, ugyanakkor a helyi adottságoknak megfelelő növényállományt ajánlja. A kerti díszeket illetően szintén változó a véleménye.

Ezek az ellentmondások rávilágítanak, hogy Kazinczy kertművészeti nézetrendszere változékony és nem teljesen konzisztens. Mindez szoros kapcsolatban van szövegalkotási eljárásainak bonyolultságával. Befogadói attitűdjének változásai gondolkodásának árnyaltságára is rávilágítanak. A szövegeit szakadatlanul csiszoló, át- és újraíró Kazinczynak az angolkertekhez való értelmezői viszonya is folyamatosan alakul, változik, ahogy az újabb esztétikai hatások nyomán átértékeli vagy újrafogalmazza kertélményeit. S ezzel alighanem Kazinczy is tisztában volt, hiszen – mint ahogy azt Hermann Zoltán megállapítja – az angolkertet Pályám emlékezete című művében saját írói személyisége és életútja metaforájaként azonosítja: Ez a munka formális ángoly kert a kompozicióra nézve – írja készülő önéletírásáról Döbrentei Gábornak 1816-ban.

Kazinczy írásaiban, kiváltképp önéletrajzi szövegeiben összefonódnak az emlékezés és a tér metaforái: az emlékezés térbeli helyei előhívják az emlékeket, segítenek felidézni a régmúlt eseményeket, történeteket. Orbán László Kazinczy-kutató szerint az író önéletírásai emlékezetkertként is szemlélhetők. S ebben a virtuális angolkertben az olvasó-értelmező is izgalmas rejtekutakra, változatos látképekkel kecsegtető ösvényekre bukkanhat.

Az összefoglalót a Világ Terasz számára készítette: H. T.

Források:

• Granasztói Olga. Kazinczy és a korai angol tájképi kertek Magyarországon. In: Ragyogni és munkálni. Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről. Szerk.: Debreczeni Attila, Gönczy Monika. Debreceni Egyetmi Kiadó, 2010.
• Hermann Zoltán. „Béjárom a sok kertet” (Tájképek és képtájak a Bácsmegyeyben). In: : Ragyogni és munkálni. Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről. Szerk.: Debreczeni Attila, Gönczy Monika. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2010.
• Mohay Borbála. Kazinczy és az Orczy-kert. In: Irodalomtörténet, 2015/3.
• Orbán László. Kazinczy széphalmi birtoka. In.: Irodalomismeret, 2017/4.
• Rapaics Raymund. Magyar kertek. A kertművészet Magyarországon., Egyetemi Nyomda, Bp., 1940.

Ajánlott olvasmányok:

• A télikertek története Európában – az angol télikert
• Magyar szecesszió – Fűtött télikert híres budapesti épületekben
• Terasz fűtés és beépítés Budapest – első télikertek

Kulcsszavak Google kereséshez: Kazinczy, angolkertek Európában és Magyarországon, angolkert vidéki kastélyok körül, Budapest Terasz fűtés: télikert, park, természet, irodalom, kastély, Magyarország, Európa

Google helyezés javítás - weboldal keresőoptimalizálás - pr-cikkek

honlap optimalizálás és keresőmarketing a Budapest Teraszon - google seo - pr linképítés | eredeti pr cikk elhelyezés - tiszta forrás | weblap seo - google első hely