<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Világ Terasz, Élő Víz</provider_name><provider_url>https://terasz.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kárpáty Zoltán</author_name><author_url>https://terasz.cafeblog.hu/author/karpatynewsgmail-com/</author_url><title>Róma és a barbárok</title><html>[caption id=&quot;attachment_22&quot; align=&quot;alignright&quot; width=&quot;152&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-22 size-medium&quot; src=&quot;https://terasz.cafeblog.hu/files/2018/04/vizigot-korona-152x300.jpg&quot; alt=&quot;barbarok - Vizigót korona&quot; width=&quot;152&quot; height=&quot;300&quot; /&gt; Vizigót korona[/caption]
&lt;p&gt;A Pazzo Grassiban éppen egy nagyszerű kiállítás van: &lt;strong&gt;Róma és a barbárok&lt;/strong&gt;. Három emeleten át (ahogy Grassiban lehet és szokás) most épp a Római birodalmat ostromló, majd elsöprő barbárok tárgyi emlékeinek legjavát rendezték kiállítássá, és mellé a lehető legdiszkrétebb formában, a birodalom kortárs emlékei közül néhány visszafogott darab. Amelyek közül kiemelkedik egy vizigót korona.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mintha az európai civilizáció szentélyében korzózó katonafeleségek közül az egyik a büszkén viselt hálóinge mellé, pontosabban fölé egy csillárt is a fejére tett volna. Ja, van trónszék is, rekonstrukció… Csatok, és mint már írtam, a többi, egy kivétellel zsebpiszok méretű. A kivétel egy hun vasból készült szakrális edény. Leginkább egy hordozható tábori küblire hasonlít.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Olyasmi járt épp a fejemben, hogy kezdem érteni a hatalom természetrajzát: amíg győznek, innen a sikermániájuk. Azonban gondolatmenetemnek nem jutottam a végére sem, mert a kiállítás végéhez ért. Illetve én értem a végére. Egy tablóhoz, amin egyrészt a kijárat felirat (Uscita) volt olvasható, másrészt a mi szentkoronánk látható. A történet, a barbárok térnyerésének végpontja. Kissé sommás. És a kiállítás szervezői valószínűleg nem egészen arra gondoltak, amire én, de a vaktyúk is…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Elgondolkoztam, mi a művészi mélység. Például a festői mélységről beszélve az elemzők általában csak szerencsésebb esetekben egy-egy képre, vagy festőre vonatkozó fantáziáikat rendezik több-kevesebb sikerrel. Olykor pedig képtől, festőtől is elvonatkoztatva szárnyaló fantáziáikat valóságosnak vélik, és ezzel a névvel illetik.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A későbbiekben - a festészetre korlátozva -, úgy is mint autodidakta művészetpszichológus,  ennek a festői mélységnek igyekszem a technikai alapját leírni, de legalább is jelezni, és három példával illusztrálni. Majd pedig ennek a technikának a megvalósulását értelmezem. Ezek az értelmezések ugyan az én fantáziám megnyilvánulásai (azok lesznek leírva is), azonban azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy (épp leírásukkal, és némi utánjárással) ellenőrizhetőek. Kérem is, hogy őrizzétek ellen. És meg. A hidegvéreteket.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;!--more--&gt;&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-23 size-full&quot; src=&quot;https://terasz.cafeblog.hu/files/2018/04/roma-barbarok.jpg&quot; alt=&quot;róma és a barbárok&quot; width=&quot;630&quot; height=&quot;353&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tankönyvi kötelező, hogy a IV. században felgyorsuló népvándorlás fő oka &lt;strong&gt;a hunok előretörésében&lt;/strong&gt; keresendő: megérkezésük és támadásaik tolták előre az útjukba kerülő népeket. A germánok különböző törzsei a Nyugat-római Birodalomnak okoztak komoly nehézségeket. A rómaiakban élt az a hit, hogy a rájuk nézve komoly katonai veszélyt jelentő germánokat asszimilálni, &lt;em&gt;romanizálni&lt;/em&gt; tudják. Befogadják őket, ezzel kultúrájukat római mintára átalakítják, katonai erejüket pedig a birodalom védelmére használják fel. E cél érdekében mind keleten, mind nyugaton szövetséget kötöttek több germán néppel. Ám a két eltérő kultúra találkozása nem kevés konfliktussal járt, ezért kezdetben valamiféle &lt;em&gt;mesterséges dualista berendezkedést hoztak létre&lt;/em&gt;. Azokon a területeken, ahol a germánok letelepedtek, kétféle jogrend volt érvényben, külön tisztviselők irányítottak a mindennapi életet. Sok helyen a házasságot is tiltották a germánok és a rómaiak között. Megosztották a terheket: a germánok adómentességet kaptak, ennek fejében viszont katonai szolgálattal tartoztak - a rómaiak nem katonáskodtak, viszont ők adóztak. A latin nyelv és a római jogrend vált uralkodóvá. Az, hogy a mai francia és olasz határtól délre eső területekre települő germánok teljesen asszimilálódtak, romanizálódtak, valószínűleg a lélekszámbeli különbségekkel magyarázható. A ma már neolatin nyelveket beszélő népek ősei közé tartozó germánok jóval kevesebben voltak, mint a helyi római lakosság.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://terasz.cafeblog.hu/files/2018/04/roma-barbarok-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>