Szócikkek egy pszichothrillerhez – A

Az alapimágó. Pszichothriller

2018-ban Adalay B. Kroll egy új regény írásába kezdett Imago Mundi (Az alapimágó) címmel, kivételes bizalma jeléül a Világ Terasz rendelkezésére bocsátotta bizonyos jegyzeteit. Ahogy jelezte, a lélektani thrilleren három évig szándékozik dolgozni, a mostani első fázisban bizonyos fogalmak tisztázásával és regénybeli felhasználhatóságával lesz elfoglalva. Izgalommal várjuk a további szócikkeket – mint ahogy magát a pszichothrillert is. 

Abszolútum: a fölülmúlhatatlan. Az, amihez értelemszerűen nem lehet hozzáadni, de értelemszerűen nem lehet elvenni sem belőle, mert akkor az már nem abszolútum, mert ahhoz (illetve abból, amiről valójában beszélünk) épp annyi hiányzik (belőle), amennyit elvettünk. Bizonyos értelemben abszolútum az Isten (a hívők világképében), mint ahogy abszulútum Heidggernél a Semmi. (Lásd még: Abszolút tudás.) A pszichothriller hőse, pontosabban a regény folyamán tőle részben függetlenné váló lélek- és gondolatvilága, szellemisége a műben egyfajta abszolútumként, felülmúlhatatlan entitásként  jelenik meg és funkcionál.

Agresszor: a XX. századra meghatározóvá vált és XXI.-ben árnyaltabbá vált archetípus. A pszichothriller mint regény az agresszort egy abszolút tudású tömeggyilkosban jeleníti meg.

Alapimágó: az énkiterjesztés első eredménye és eszköze. Egy tárgy első észrevevésének (a tárgy újabb felismeréseit lehetővé tevő) pszichológiai következménye.  A pszichoregény szereplői alapimgójuk révén válnak plasztikussá. A fenti definícióból következően:

1. Ahány ember, annyiféle alapimágó. Bemutatásuk alapfeltétele minden irodalmi műnek még akkor is, ha nem lélektani regényről beszélünk. Ám tudniérdemes, hogy nem az alapimágó összetétele a döntő, hanem az, hogy egymástól különböző emberek számára – szinte tetszőleges szempontok alapján, de – ugyanannak a tárgynak az azonosítását teszi lehetővé.
2. Ebből következően az alapimágók nemcsak személyre szabottak, de éppen hogy a tárgyak észrevételükkel történő személyre szabásának a pszichológiai következményei. Más az, amit az egyik ember vesz észre, és más az, amit egy másik ember, még ha ugyanazt a tárgyat észlelik is. Éppen mert (és abból következően, hogy egymástól) különböző emberek.
3. A (különböző) nyelvtudomány(ok) a szavak jelentésének meghatározásával feltehetően az alapimágók definiálására tesz(nek) abban az értelemben reménytelen kísérletet, hogy részben változó, részben individuális (személyre szabott) voltuknak köszönhetően nem definiálhatóak egzakt módon.

Az alapimágó énkiterjesztés abban az értelemben is, hogy egy (külső vagy belső) tárgy ismeretével több (gazdagabb) lesz az én. Eredménye az énkiterjesztésnek, mert egy (általában állandó, vagy ismétlődő) érzetcsoport iránti érdeklődés eredményeként jön létre.
Szóként, vagy kifejezésként rögzülhet, és válik ezáltal a tudatos én számára hozzáférhetővé, és tudatosíthatóvá (racionálissá?).

Alkímia: A szerző főt kíván hajtani a magyar spirituális szépirodalom nagy alakja előtt, így Szepes Mária A Vörös Oroszlán c. regényének értelmezése szerint a fogalmat nem aranycsinálás értelemben használja, hanem metafizikai felfogásban a lélek megtisztulását, magasabb régiókba való emelkedését érti rajta.

Analóg helyzet: átviteli tárgyak által generált és katalizált érzés (és ezáltal vélekedés) a sajátunkével azonosnak vélt helyzetekről, melyek ezáltal a harmadlagos, narcisztikus áttételek alapjául szolgálnak, és amelyek ebből következően direkt módon vagy a közös anyaimágók (és ebből következően anyatárgyak) megszerzésére, és/vagy a szintén közös apaimágók elkerülésére szolgálnak. Vagy indirekt módon, gyermekimágó szolgálatán keresztül. Lásd még: szinkronitás

Animusz / anima: a tudattalan azon (Jung által azonosíott) része, ahol az ellentétes nemhez illőnek minősülő, és ezért elfojtott, mert ezért tiltott (és tiltottnak vélt) késztetéseink és érzéseink koncentrálódnak. A meghatározásból következően minden férfiben benne lakik minden nő(i lehetőség), és minden nőben minden férfi (lehetősége). (Azonban ezen késztetések és érzések nyomán körvonalazódó lehetőségek közül néhány közelebb, néhány pedig távolabb van a realizálhatóságtól, ezért az ellentétes nemű lélekrésznek is személyenként eltérő a szerkezetük egymástól eltérő animákat analizálhatunk ki a férfiakból, és eltérő animuszokat a nőkből; illetve önmagunkból.)

Anya: a szelfnek az a nőknél megvalósuló állapota, amelyben a tevékenység orientációs pontja az utód állapotának optimalizálása, és annak megtartása. A nőiesség másik meghatározó aspektusa a szajhaság mellett.

Anyaimágó: feltehetően a szelf differenciálódása során létrejövő azon képződmény, mely férifaknál az anima, nőknél az árnyék létrejöttének olyan kiindulási területe, mely az anima és az árnyék kialakulása után is a személypercepció és a kötődések alapjaként funkcionál.

Anyatárgy: a regényben szereplő azon tárgyak, amelyeknek imágója az a) anyaimágó kialakulása után, de az apaimágó kialakulása előtt jön létre (elsődleges anyatárgy), illetve b) amelyek kötődését (inkább) az anyaimágó határozza meg (másodlagos anyatárgyak). Rendszerint szeretett, kedves tárgyak.

Apaimágó: feltehetően az Anyaimágó differenciálódása során, létrejövő azon képződmény, mely férifaknál az árnyék, nőknél animusz létrejöttének olyan kiindulási területe, mely az animusz és az árnyék kialakulása után is a személypercepció és a negatív kötődések (a gyűlölet, és annak enyhébb fokozatainak) alapjaként funkcionál, egyszersmind szövegszervező szerepet kap.

Apatárgy: azok a tárgyak, amelyeknek imágója az anyaimágó kialakulása után jött létre és  amelyek kötődését (inkább) az apaimágó határozza meg. Negatív kötés (elutasítás) inkább a jellemzőjük, de nem feltétlenül. 

A priori tudás: A tudatelőzetes tudatosulásakor a katarzishoz hasonlatos élményt élünk át, holott a tények előtti, tapasztalat előtti tudásnak korábban is birtokában voltunk. A regényben  központi szerepet játszik az a priori tudás (főleg Kant értelmezését megkerülő) fogalma, mint az analitikus-szintetikus tudás fölött álló elmeképesség.

Archetípus: a tudattalan (érzések) olyan (esetleges) csomópontjai, melyeknek létét ismereteinknek és a mítoszoknak az összekapcsolhatósága (és főként a mítoszelemeknek a mítoszt nem ismerők álmaiban és pszichózisokban való felbukkanása) alapján elsőként Jung feltételezte.

Az archetípusban talál egymásra a tudatos és a tudattalan, és ennek az egybeesésnek a nyomán cselekvési mintaként funkcionál, úgy mint a megvalósuló megnyilvánulás pszichológiai hatásának és pszichológiai következményeinek együttese.

Mivel a minta (maga az archetípus) egy-egy archetipikus megnyilvánulás pszichológiai hatásának, és ezen megnyilvánulás pszichológiai következményeként jön létre, ezért nem tisztán és önmagában, hanem csakis variációban létezik. Mert mint minden, egy-egy archetipikus megnyilvánulás is az egyik emberre így, a másik emberre úgy hat. Noha – ember voltunkból, azaz antropológiai/fiziológiai adottságainkból következően – hasonló módon. Ezt a hasonlóságot erősíthetik is, és gyöngíthetik is a szociális, a kulturális és az individuális adottságok, mint ahogy voltaképp ezekről a hol erősítő, hol gyengítő hatásokról és következményeikről szól a lélektani thriller. 

Az individuális adottságokból következően általában a szülő/én alaptípusok hasadnak anya/apa és gyermek hármassággá, majd ennek a hármasságnak az elemei hasadnak, és főként variálódnak tovább. (Általában apa+én=hős [regényhős], illetve anya+én=szajha útvonalon.) Az anya (főként fiúk számára) utolérhetetlensége (csak utánozhatósága) lehet a kiindulási pontja az eredeti, kiinduló dualaitás (szülő/én) újraképződésének.

Az regényben felépülő archetipikus összefüggésrendszerben a halál (a gyilkosság) nem az időbeliség eredményeként és termékeként jelenik meg, hanem az istenitől való elzártságként (és ezáltal kizártságként), ami ellen (későbbi fejleményként) a regény hőse küzd (és épp archetipikus eredetéből következően hiába lázad). Így és ebből az okból tragikusak, mert bukásra ítéltek az eleinte masculin meghatározottságú pszichopata hősök.

Arvisura: A keleti egzisztencialista filozófia attribútuma. Cecil M. Joépardy A Nagy Traktátum művében öt pontban határozza meg lényegét. Eszerint az Arvisura meglényegülésének eseményei: 1) A létezés egysége a tudat és a tudatnélküli egylényegűségében ölti magára a Semmi egzisztenciáját. 2) Az ősprincípium a léttudat akaratlan szétszóródása révén lényegül rá az újonnan keletkező szubsztanciákra. 3) Minden létezőben örökletesen jelen van a képzet valósága és a valóság képzete. 4) Minden létező komplex módon létezik: van valós és van imaginárius létezése, amelyek a Semmiben egyesülnek. 5) A valós létezések és imaginárius létezések intenzitása szabja meg a létezőről kirajzolódó emberi tudatelőzetes tartalmát és jellegét. | A lélektani regény struktúrája ezeknek a pontoknak az egymásrakövetkezését követi. 

Automatikus gondolatok: a tudattalan (érzelmi) struktúrák stabil, és stabilizálódó részeinek spontán verbális leképeződése a tudatelőzetesben. Fogalmát Aaron T. Beck, a kognitív terápia magalapítója vezette be. A regényben a hős automatikus gondolatai a narrátor szerepét helyettesítik.

(Fordította és közreadja Kárpáty Zoltán)

Következik: Szócikkek egy pszichothrillerhez – Á